elisyum - G-Portál

♡♡A tündérmesénk álmunkban kezdődik és csak arra vár, hogy valóra válljon .Vele akarsz lenni, de a sors mást akar. Rajtad múlik, hogyan választasz. Szerelem vagy család? Mesélni könnyű meg álmodni is,valósággá tenni már nehezebb. Ahol az álmok valósággá válnak rózsaszínű ködön át remegve jött a félhomállyal a hajnal.Én nem tudom mit keresek...Legtöbbünknek van lelki társa.... nem feltétlenül a szerelemre gondolok, néha csak egy barát, vagy egy elképesztő családtag társaságában érezzük egésznek magunkat. Én sehogy se vagyok egész... nem tudom mi hiányzik, és azt sem, hogy hol keressem. Tegyük fel, hogy van egy érme...ugyebár két oldala van. Mivan, ha én úgy dobom fel, hogy az - elképzelhetetlen - mégis a recés részére esik.... nem esne egyik oldalára sem, hanem középen, nemis számít hogyan.....de az élére áll? Én akarok lenni az az érme...a két út között megoldás egy harmadikra..Nemtudom ti hogy vagytok vele, de van amit jobb csak felszinesen ismerni. Talán nem minden okoz kellemes csalódást ha jobban kiismered. Néha csak simán csalódást okoz...A fényszórók már nem égnek, a szívem megszakadt, az üvegcipellőm összetört, a ruhám is elszakadt!én pedig majd eltűnök az életedből, mint a Kis Hableány, amikor buborékká vált.Az ember várja a váratlant, és hisz a csodában. Aztán idősebbek leszünk, és az ártatlanság szertefoszlik. A való élet az álmok útjába áll, és ránk zuhan a felismerés, hogy nem válhatunk azzá, amivé akartunk; hogy talán meg kell elégednünk egy kicsit kevesebbel is. Miért adjuk fel a hitet önmagunkban? Miért hagyjuk, hogy tények és számok, vagy bármi más irányítsa az életünket az álmokon kívül?"Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjenAz élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.Az életben akad számos nagy, romantikus pillanat, amikért érdemes élni. Ám van egy kis gubanc, ezek a pillanatok elmúlnak és a sarkon előbb utóbb ott ólálkodik a kegyetlen, borotválatlan gazember: a valóság.Néha van úgy az életben, hogy minden rosszul sül el. Mikor a lehető legjobban igyekszünk és valamilyen oknál fogva mégis beüt a tragédia.Az a baj a tündérmesékkel, hogy a lányoknak csalódást okoznak. A valóságban a herceg a rossz királylánnyal megy el.Vannak álmok, melyeket nem érhetsz el, és vannak álmok melyeket remélned kell… Vannak álmok melyek valóra válnak, és van aki minden álmot valóra válthat... "Álmodunk... Néha félünk, máskor szárnyalunk..És olykor csak a pillanatra várunk hogy akit keresünk, megtaláljon! S belépünk vágyaink kapuján, át álmaink birodalmán..múltból fakadó jövőnktől várjuk a csodát.. A messzi távolt fürkészve nem halljuk a MOST gyönyörű dalát.. Egyszer volt egy titán berobogott paripán,engem gyorsan leblamált így kezdődött a barátság♡ ♡

Ki vagy? Tündérmese? Álom? Megszállottság, rögeszme? A várva várt szerencsés jegy? Vagy az ég adta belátás: Elvégre nincs hasonló az egész világon ... Vonzó, mint egy rejtély, Amit tudni kell, nincs megadva a végéig ... Csábító és szent ... És földi .. . De ki vagy te, ki? Holdfény remegő tenyerén, Napsugár kora hajnalban, Boldogság és öröm illata a házban, Rózsa gyengédsége, hóban, decemberben? Emlékezett! Többször álmodtam rólad ... Láttalak - és azonnal felismertem, És most - minden más nem fontos: én - veled lenni! .. Különben - eltűnt.